„Elsősorban szeretnék köszönetet mondani ezért a csodálatos lehetőségért. Az volt nehéz számomra, hogy nem egy fiktív karaktert alakítottam, hanem egy valós személyt. Amikor kiderült, hogy Salkaházi Sára szerepét fogom játszani, teljesen tudatlan voltam. Nem tudtam róla semmit. Miután jobban megismertem, Kassa egy igen jelentős személyiségének gondolom őt. Nagy kihívás és óriási példakép lett számomra. Továbbra is egy olyan inspiráló személyiség, aki rámutat az önmagamon való munka fontosságára. Azt hiszem, minden ember eljut az életének egy szakaszában egy bizonyos önreflexióhoz, egyik napról a másikra elnyomja az egóját és azt mondja: elég. Ezentúl nem magamra akarok figyelni, hanem másokra. Egyszerűen megmutatta azt, ami mindannyiunkban bennünk van. A lehetőséget, hogy minden nappal jobbá válhatunk. Ma is, amikor azokon a helyeken sétálok, ahol Sára testvér járt, érzem a genius loci-t és végigfut a hideg a hátamon.”

„Azzal, hogy annyira aktívan működött a két háború közötti időszakban Kassán és Budapesten is, Salkaházi Sára a történelem aktív alakítója lett apró dolgok által. Ez segít felismernünk, hogy az emberek apró gesztusai, kis áldozatai, a környezetükön és az önmagukon való munka nagy történelmi pillanatokat tud előidézni. Az a szabadság, amit 1989-ben szereztünk meg, sok-sok ember apró áldozatának eredménye, akikről meg kell emlékeznünk. Ezért aktuális ez a projekt ma is. Sára egy nem mindennapi hős. Nyugodtan lehetne a dohányosok védőszentje is, és ez csak az egyike volt azoknak a rossz szokásoknak, amikkel életében küzdött. Számunkra azonban különösen az önmagunkon való munka védőszentje.”