Salkaházi Sára testvér írásaibólElhangzott 2006. szeptember 17-én Budapesten, a boldoggáavatási szentmise előtt. Ahol nem jeleztük, az idézetek Sára testvér Naplójából és egyéb írásaiból valók. I. BEVEZETŐ RÉSZ 1.ÉNEK Életünk Krisztus élete, A tömeg láttán Jézus felment a hegyre. Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek.
Akkor szólásra nyitott ajkát, és így tanította őket. Köszöntő Dicsértessék a Jézus Krisztus. ÉNEK Életünk Krisztus, alleluja II. A BELÉPÉSIG "Az Istennek szentelt élet, mely mélyen az Úr Krisztus
példájában és tanításában gyökerezik, az Atyaisten ajándéka .Egyházának a Szentlélek által.
Az evangéliumi tanácsok vállalásával Jézus életének lényeges vonásai - a szüzesség, a
szegénység lés az engedelmesség - sajátos és állandó jelleggel láthatóvá válnak a világban,
és a hívők tekintetét ráirányítják Isten Országának arra a misztériumára, mely már most jelen
van és hat a történelemben, de mennyei beteljesedését még várja. Évszázadokon át mindig
voltak férfiak és nők, akik az Atya hívását és a Lélek indítását követték, és a
Krisztuskövetés e sajátos útját választották, hogy osztatlan szívvel adják oda magukat
Krisztusnak. Mint az apostolok, ők is elhagytak mindent, hogy Nála maradjanak, és Hozzá
hasonlóan Isten és a testvérek szolgálatára szenteljék magukat." Mikor még gyermek volt még Izrael, akkor szerettem meg őt.
... Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket. Olyan voltam hozzájuk, mint
aki arcához emeli a csecsemőt. Lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki. Nagyapám, a múltszázadbeli idegenből ideszakadt kassai polgár épített egy hotelt! A szálló mellé azonban épített egy olyan termet, amely azóta is a művészet hajléka mostanáig. Mert nem a fényes bálok, sem a nagy bankettek a lényegesek annak a teremnek az életében, hanem a művészi estek, hangversenyek... templom lett az is, a művészet temploma, ahol a művész múzsájának, a közönség művészének hódol! Mikor tanítónő voltam, II. elemis cigánytábori kisfiúkat tanítottam. Egy tízpercben az egyik rongyos, kopott kisfiú egy hosszú harisnyát húzott elő. A harisnyából egy nagy halom gombot szórt ki a padlóra. A többiek körülállták, és úgy csodálták a kincseit. Odamentem én is megcsodálni a kis vacak, értéktelen, de neki mindennél többet érő gombokat. Mikor visszamentem a katedrára, odajött hozzám: - Ezt a két gombot a nénikének adom!- mondta büszke örömmel, és kis maszatos tenyerén két gombot nyújtott felém. Egy másik fiú önkéntelenül felkiáltott: - A két legszebb gombod, Gyuri! Ma is úgy őrzöm, mint életem egyik legszebb emlékét. A kis Kovály Gyuri két legszebb, legértékesebb gombját nekem adta!... III.A BELÉPÉS. ÉNEK Áldott légy, Uram, áldott légy Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült... Ekkor így szóltam: Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a seregek Urát látták szemeim! Ere odarepült hozzám az egyik szeráf: kezében parázs volt... Hozzáérintette számhoz, és így szólt: Ím, ez megérintette ajkadat, és eltűnt bűnöd, és vétked bocsánatot nyert.
Egyszer aztán, minden előre meghatározott cél nélkül, csak úgy barátságból elkíséred ismerősödet valami gyűlésre. Nincs szándékodban az egészet végigülni, mert más programod van. Mégis, mikor odaértek, magad se tudod, hogy történt, de egyszer ott ülsz te is. Sok fiatal lányt látsz magad körül. Valami mozgalomba cseppentél bele, azt már látod. De ezen most nincs időd töprengeni, mert valaki épp most lép oda a leányok elé. Beszélni kezd. De veled mi történik, azt nem tudod. Máskor, hasonló körülmények között, értelmesen szoktál viselkedni. Figyelni szoktál. De most csak hangfoszlányok jutnak el hozzád: "szociális problémák... szociális felelősség... szociális munka... mozgalom... közvéleményt kell teremteni, tömegekre hatni... harcolni kell jogokért, törvénymódosításokért... hogy kevesebb legyen az ápolásra szoruló beteg, az erkölcsileg elcsúszott, a nyomorban élő ember... hogy van egy társaság, a Szociális Testvérek Társasága, amelynek feladata, hogy erre az ezerféle társadalmi munkára neveljen lélekben megszentelődött, hivatásos és képzett munkásokat" A többit már nem is hallod, csak nézed a beszélő testvért. Mintha egyesegyedül neked beszélne. Mintha már régen ismernéd, egy családból valónak érzed magadat vele... Talán még nem is érted egészen, mit mond. Nem is tudod, mi az ami ide, ebbe a mai időkbe alakult társaságba vonz... de hogy valami vonz, az biztos. Nem is valami, hanem Valaki. Maga a jó Isten, aki a te hivatásos életednek ezt a keretet szánta. És egyszerre egészen megnyugszol, mint aki megtalálta, amit keres. Még mindig ott ülsz a gyűlésen. Egy leány valami igen jól sikerült rendezvényről beszél. Mindenkit nagyon érdekel, de a te gondolataid egészen máshol járnak... "A Szociális Testvérek
Társaságát a legújabb idők hívták létre. Benne az ősi
szerzetesgondolat a legmodernebb fejlődés élén való
haladáshoz kapcsolódik. A Társaság teljesen átéli és
kifejezi a hivatásos élet lényegét, a léleknek isteni
szeretetben való jegyesi átadottságot, de a munkában eddig
nem ismert mozgásszabadságot ad tagjainak..."
Méltó vagyok a fogadalomtételre? Méltó vagyok a hivatásra? ...nem, nem, és százszor nem. Két évvel ezelőtt még cigarettázó, mulatozó, könnyelmű ember voltam... És lám, tegnap mégis ott térdeltem, és mondtam, kicsit meghatottan, kicsit akadozó nyelvvel: - Édes megváltóm, Uram, Jézus! IV. FOGADALMAS ÉVEK ÉNEK Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram "Azt mondom tehát, Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait…A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…Ha a Lélek szerint élünk, járjunk is a Lélek szerint!" Uram, Istenem mivel szolgáltam rá jóságodra? Mivel érdemeltem meg, hogy nekem ilyen szép, mély boldog, tartalmas életet adtál? Hogy engem ilyen szép világba vezettél?... Meg akarom becsülni teljes tudatossággal a hivatásos életet, felszítani a legmélyebb hálát, hogy ebben részem lehet. Minden nehézség mellett milyen szép és jó ez... Alleluja! Ma már nem mondhatok semmi mást, csak azt, hogy áldott legyen az Isten. Alleluja, alleluja, alleluja. Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok, pedig szeretlek Téged!
Kevésben hűnek lenni nagyon nehéz. A hősies, nagy dolgokra mindig hajlamosabbak vagyunk. S ez érthető is, mert maga a nagyság lendít előre, erőt ad arra, míg a kis dolgok mellett elmegyünk, észre sem veszzük, nem tartjuk fontosnak. Mennyit pazarlunk el így! Mennyi alkalom van a kevésben való hűségre, és hogy pazarlom az alkalmakat! Könnyen tudok szeretni. A szeretet az Úr adta nekem. Mennyivel nehezebb azoknak, akik nehezen tudnak szeretni. A szeretetet kamatoztatni kell... Milyen kovász vagyok a közösségben? A testvér azt mondja, hogy jó. De ez nem az én érdemem. Viszont az én hibám, ha savanyítom. Kettőzötten hibás, mert olyan adottságaim vannak, hogy kelesztenem kellene... Ott akarok lenni, amikor valaki más árnyékot vet, és napfényt akarok szivattyúzni közéjük. Édes Istenem, Te adtál nekem olyan ajándékokat, amiket így is fel kell használni. Krisztusom, Te uralkodjál bennem, rontsd le kicsinyeskedésem szűk falait, hogy tudjak nagylelkű, nagyszívű, mindenkit szerető és mindent elnéző lenni! Amen. A hit egész embert kíván. Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt - mert ez Isten különös kegyelme - nem is kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld! V. A KÜLDETÉS ÉNEK Indulj és menj, hirdesd szavam Oldd le a jogtalan bilincseket,
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze.
Íme, törd meg az éhezőnek kenyered,
és a bujdosó szegényt vidd be házadba.
Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el. Akkor majd előtör, int a hajnal, világosságod,
...
olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem apad el vize. 17-én érkeztem meg Komáromba. Fárasztó, nehéz út volt. Az eső zuhogott. Már másnap tanítottam. 26 órám van hetente. 13 osztály. Örömmel csinálnám, szeretném, de nehezen megy. Az elszállásolásom nagyon rossz. Nincs még szekrényem se. Hideg van, nem fűtenek. Mellettem - csak üvegajtó - egész nap zongoráznak. S olyan nagyon egyedül vagyok. Ma volt a cselédek farsangi tea-estje. 30 lány volt. 3 nagy asztalt terítettünk. Rengeteg ennivaló volt. Uzsonna után gramofonzenére táncoltak. Igen nagy volt az öröm és a jókedv. Nekem fárasztó volt, de mégis úgy örültem. Ha a jó Isten megsegít, jövőre fiúkkal együtt rendezzük. Hétig tartott. Délután ötig 16 környezettanulmányt csináltam meg. Rettenetes helyeken voltunk. Ilyen nagy nyomort még nem láttam. Igen, a szegénység az még elviselhető, és nem távolít el Istentől, de a nyomor megöli a testet és a lelket. Szegény, szegény emberek!... Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatnak. Égnem kell!! Elhatároztam, adventben kétszeresen fogom gyakorolni a türelmet. Jó akarok lenni. Jó, jó! Egész szívemmel. Ami jó, az szent. Azt hiszem, a szentség egyik legnagyobb alapja a jóság. Ma különös dolog történt. Elővettem kész regényemet és elolvastam. És különösen hatott rám. Nagyon tetszett! Hirtelen becsomagoltam és elküldtem. Isten veled, drága szép Komárom! Nagyon sokat szenvedtem benned, és talán éppen ezért nagyon szeretlek! Drága kis gyermekeim, mezítlábas fiúk, piszkos kis lányok, szegények, kedves munkatársak, bencések, girbegörbe utcák! Édes szép Komárom, Isten veled! Kimondhatatlanul nehéz eljönni.
Édes testvérem!
A máramarosi havasok ontják lefele a hideget. Állandóan 20-25 fokos hideget mértünk. A lakás is elég hideg, ablakomon egy ujjnyi vastag jég, nem is lehetett kinyitni. Úgy felöltöztem néha, mint egy jegesmedve. Mégis kezem-lábam elfagyott. ...Templomban való fázásaimat felajánlom a papért, különösen kézfázásaimat az ő kezeiért. Általában szeretném megszentelni a fázásaimat, felajánlani azokért, akiknek nincs tüzelőjük és meleg ruhájuk. A rahói járás összes körjegyzőit bejártam, tisztelegtem, tárgyaltam. Gondolhatod, milyen munkát jelentett. Az egyik közömbös volt, lelkesítenem kellett, a másik túl lelkes, lecsillapítani, a harmadik elkeseredett, a negyedik bizalmatlan, az ötödik nem kis akart szóbaállni, sok a dolga, stb. És mégis mindegyiket meg kellett nyerni hála Istennek, sikerült is. Új beosztást kaptam, nemsokára el kell mennem Técsőről. Örülök, mert visszakerülök az Anyaházba, de fáj a szívem, mert szerettem itt lenni, szerettem munkakörömet, az embereket, a helyet... Most szeretettel, türelemmel bevezetni utódomat. Fogadd el, Istenem! S végül is, mit akarok? Ecce ego, mitte me! Nem magamnak dolgozom: még csak nem is a Társulatnak:
hanem a társulat elöljáróinak megbízásából Istennek: fáradhatatlanul. Szeretni mindent, amivel dolgozom! Gépeket, papirost, tintát, festéket!
VI. AZ ÜLDÖZÖTT ÉLETEK MENTÉSÉNEK IDEJE ÉNEK A fényem, Jézus, te vagy, Szeretteim, örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a Dicsőség lelke, vagyis az Isten lelke lebeg fölöttetek.
HISZEK AZ ATYAISTENBEN
VALLOM, HOGY
Mit tett Elizeus? Először imádkozott, aztán saját teste melegével melegítette fel a halott fiút. Imádkozni, és testem melegével, vagyis életemmel, példámmal hatni másokra! Ehhez pedig állandóan s mind jobban szítani szívemben az Úr Jézus iránti szeretetet. Csak ez a szeretet melegít és hat kifelé is. "1943. január 1.
Odaadás Istennek. Azt hiszem, ez a titka mindennek. Teljes és egész önátadás. ...Mindig és mindenben Isten akaratát keresni. Ma is... Mi akarsz, én Uram, Istenem? Ecce adsum ecce ego, mitte me! Ecce ego, suscipe me! Itt vagyok, engem küldj, itt vagyok fogadj el engem! VII. A VÉRTANÚSÁG ÉNEK Jézus, életem, erőm, békém, Testvérek, az Isten irgalmára kérlek titeket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul! Ez legyen szellemetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes előtte, mi a kedves és mi a tökéletes. Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet illetve halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem! Előterjesztettem elöljárómnak, lelkiatyámnak, és engedélyt kaptam! A boldogság első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami eddig szorongott bennem. A felajánlást már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért, s akkor felajánlhatom magam. ... Íme, szolgám diadalmaskodik... Ahogyan ott ültünk az óvóhelyen, a sötétben, halk morajjal, s mi tagadás remegéssel a szívünkben... imádkoztunk a városért, a várost védő katonákért, a úgy éreztem, a támadókért is kell imádkoznom. Nekik is halhatatlan lelkük van, és értük is meghalt a Krisztus, nemcsak minket bombázhatnak, de ők is lezuhanhatnak, őket is lelőhetik, és a támadó és az áldozat talán egyazon percben jelenik meg az Úr előtt... Talán az értük mondott röpke fohász szerez nekik irgalmat! Hallom sokak gyalázkodását
Rettegés mindenütt.
Jelentsétek föl!
Feljelentjük.
Még azok is, akik barátaim volta, bukásomra lestek... De az Úr, mint hős harcos,
mellettem áll... Nem a dinamit, nem az ekrazit, nem a bomba rombol, pusztít, hanem az ezeket irányító lelkület: a gyűlölet. A gyűlölet gyászba, fájdalomba dönt. A szeretet könnyet töröl, megvigasztal. Mi szeretet akarunk. És igazsággal akarunk építeni. Nézzük az igazságtalanság roppant hatását a világ életében: határokat töröl el, tűzzel-vassal pusztít, kiirtja népeit, határokat von, sorompókat állít fel... fajokat lázít egymás ellen. Az igazság, elismeri más országok jogát az élethez, ledönti az elválasztó sorompókat. A különböző fajok sajátosságaiban Isten különböző gondolatait ismeri el. És azt mondja: egy Atyának vagyunk gyermekei, egyformán jogunk van éli, s ezért összefogva kell támogatnunk egymást. Az igazságtalanság a nemzet életében a nemzetiségeket egymással szembe állítja, az igazság egymás mellé igazítja őket. Egy hajdani menekített vallomásából 12 éves kislány voltam, a budapesti gettóban éltünk a családommal. Nagyszüleimet már elhurcolták a halálba, apámat elvitték Borba munkaszolgálatra, anyámmal maradtam. Iszonyatokat láttam magam körül, és olyan rettenetesen féltem, hogy el akartam dobni az életet. Kórházba kerültem, és onnan menekítettek minket tovább a szociális testvérek Thököly úti Anyaházába. Itt a béke szigetére találtunk a a főnöknő, Slachta Margit, és a többi testvér, köztük Salkaházi Sára fenntartás és feltétel nélküli szeretete miatt. Újra gyermekként tekintettek rám, feloldódott a félelmem. Kislányként is éreztem, hogy Margit testvér országos gondokkal és felelősséggel küzd, mégis, ha velem foglalkozott, maga volt a szelídség, és úgy éreztem, kizárólag én vagyok most a fontos neki. Margit testvér a menekített professzorokból tanári gárdát szervezett, akik nekünk, gyerekeknek órákat adtak. Az idő így nem keserűséggel, hanem a normális élet folytatásaként telt. Hitetlen zsidó kislányként folyton a kápolnában ültem, mert elragadott az Isten jelenléte, és a testvérek ezt is szeretettel viselték. Kimondhatatlan örömöm volt, amikor Margit testvér aztán engem és anyámat szükséghelyzetben megkeresztelt. A Margit nevet kértem. Később elkerültünk a testvérektől, majd anyámat is elhurcolták a nyilasok, én pedig árván visszamentem az Anyaházba. A szociális testvérek megígérték, vállalják felnevelésemet, taníttatásomat. Apám visszatért a munkaszolgálatról, és később ő is megkeresztelkedett. Mára még az unokáim is katolikus házasságban élnek, így nevelik a dédunokáimat. Ha az akkori Anyaház mellett megyek el, még felismerem, hol volt a a kápolna és a mi szobánk. Egy izraeli asszony vallomásából Sára testvér a holokauszt idején megmentette a nagymamámat és az édesapámat. Kassáról vitte magával az édesapámat, aki akkor négyéves volt, és a nagymamámat a Balatonra, a testvérek Jankovich-telepi házába. Édesapám mesélte, milyen kedves volt hozzá Sára testvér. Úgy vagyunk ezekkel a dolgokkal, amikkel együtt növünk fel, hogy meg kell érnünk hozzá, hogy megértsük, mi az amiről állandóan hallunk. Ezért látogattam Magyarországra. Nehéz azt tudni, hogy valaki személyesen az életét adta az emberért. Salkaházi Sára és Slachta Margit kb. 1000 zsidó életét mentette meg. Már az eszemet sem tudom, mikor ismertem meg kisgyerekként Sára testvér nevét. Sokáig azt hittem, hogy a testvér az a vezetékneve. Ne rég jöttem rá, hogy ez azt jelenti: valakinek a testvére... Ismerem cselekedeteidet... Bár kevés az erőd, mégis megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet.
...íme, megteszem, ...hogy megtudják, hogy szeretlek téged.
Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és ráírom Istenem nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszállt, az égből Istenemtől, és saját új nevemet.
ÉNEK Ruah, Ruah... Szemtanú vallomások 1944 december 27-éről "...katonabakancs lépések dübörögtek... egyszercsak felpattan az ajtó, és ott állt Sára, mögötte a nyilasok. Mikor mondták, hogy elviszik, rózsafüzérért nyúlt, s csak annyit mondott: Igen. - Ide engedjenek be egy pillanatra! - szólt, és előrejött a tabernákulumig. Két nyilas utána. Sára féltérdre ereszkedet, és az örökmécs fénye az arcába ragyogott... határozottan emlékszem, hogy azt gondoltam: Istenem, ez a Sára szent! A két nyilas is meghőkölt a látványtól. Alig telt el pár másodperc, az egyik marcona nyilas megragadta és rákiabált: - Gyerünk már! Majd imádkozhatsz még az éjszaka! - És akkor ő felállt, de békével, az valami csodálatos volt..." "Mielőtt a Dunaparton a sortűz eldördült volna, egy alacsonytermetű, rövid feketehajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult... majd letérdelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára..." Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, kezükben pálmaággal. Hangos szóval kiáltották: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak
...Ezek a nagy szorongattatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel nappal szolgálnak neki templomában... Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket a nap sem bármiféle forróság, mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket.
És Isten letöröl a szemükről minden könnyet.
... Látni Fogják az ő arcát, és homlokukon hordják az ő nevét. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön örökké.
ÉNEK A BÉKE NAPJA KÖZEL |
Boldoggáavatás
szeptember 17-én,
Budapesten
