Schéda Mária

X. állomás
- Salkaházi Sára emlékére

Megfosztottak ruháidtól,
          s Te beburkolóztál a keresztbe.
Úgy tekintettél rájuk, mintha drága ékszerrel is
                                                   felékesítettek volna,
térden állva fogadtad a menyegzős köntöst
          s hozzá a koronát, amit készített neked a Mester,
s éppen általuk, akik nem tudták mit cselekszenek,
éppen általuk s talán értük is,
meg azokért, akiket magfosztottak ruháiktól,
mielőtt hosszú sorokban elhajtották őket a soha
                                                     vissza nem térés kapujáig,
értük, akiknek nem volt mibe burkolózniuk,
         pedig rájuk is várt a menyegzős köntös annak érdeméből,
        Aki először engedte, hogy mindenétől megfosszák,
        Aki vállalta, hogy alászáll a poklokra,
                                     hogy utánuk vigye nemcsak a köntöst,
                                     de a koronát is
                                     az ékszert is,
        szívének vérét, a szívet, melyet lándzsa járt át,
        vagy golyó, kés vagy a szétszaggató fájdalom tüze.
        Őértük tetted Te is, meg a közönyösökért,
                                                         a szájtátiakért,
a Golgotát messziről lesőkért, de oda soha föl nem merészkedőkért,
a hamis testvérekért,
                        a testvérekért...
                                           a testvérekért...

"Ha áldozat kell, itt vagyok, rajtam végy be mindent!"
Rajtam végy be mindent! Csak őket mentsd meg,
                                                     a gyengéket
                                                     az ingadozókat
                                                     a rettegőket
                                                     az elmenőfélben lévőket!
            "Itt vagyok, engem küldj!"
            Ez itt az utolsó állomás, egy lépést sem kell tenned
            tovább, oda mész, ahová nem akarod, más övez fel
                                                                                        téged.
           "Alleluja, alleluja, itt vagyok, engem küldj!"
Burkolózz be a keresztbe, mert ráfektetnek,
mint a Mestert, tovább nem mehetsz ennél,
ez az utolsó állomás, a kereszt már az Ő titka lesz,
csak burkolózz be, drága testvér, ebbe a nagy keresztbe,
               mert ráfeszülsz,
                          de már le is vesznek,
                                        már el is vetnek, messzire, messzire,
búzamag leszel a föld mélyében,
         a pokollá vált föld jéghideg áramában messze sodort
                                                                                   búzamag
a soha vissza nem térés kapujáig,
hogy utolérd őket, aki nem tudtak beburkolózni
                                                              e kapu előtt.
Ott vár a Mester, hogy segíts neki,
        mert sok a menyegzős köntös,
        sok a rémületbe fagyott arc,
        a jéghideg torlaszok közt vergődő szív ---
Kell a szíved meleg vére, hogy az Övével vegyíthesse,
       mert ékszer is kell a hófehér köntösre,
               s aki adja, az koronát kap.
                                    "Itt vagyok, alleluja!
                                                     Itt vagyok, alleluja!"

Itt vagyunk, itt vagyunk, keresztbe burkolózók serege,
                                                     hófehér köntösre váróké,
      vérző szíved érdeméből,
      a vérző Szív érdeméből irgalomért esengők,
      a soha vissza nem térés kapuja előtt néhány lépéssel
                                                               bátorságért koldulók,
      jégtorlaszok közt vergődő,
      egymásnak ütődő, koccanó szívek,
                hússzívre vágyók,
      hogy búzamaggá lehessünk a Golgota földjében,
                a színeváltozás magaslatán,
hússzívre vágyók, hogy minket is küldj oda,
      ahol más övez fel,
oda, ahová nem akarunk menni,
      pedig Te ott vagy
      és a száznegyvennégyezer, pálmaágat lengető,
      ruháitól megfosztott hófehér köntösű,
              a gyengékért
                         az ingadozókért
                                      a rettegőkért
                                                  az elmenőben lévőkért.
Itt vagyok, engem küldj!
          Itt vagyok, engem küldj...
                       engem...engem...engem...
                                  Alleluja!